A második audit szezonom után nem vágytam másra, mint a kietlen pusztaságra. Oda azonban útitársat nem találtam volna, így kiegyeztünk a Tisza tó melletti Poroszlóban. Szomszédunk nincs, a teraszról a tóig a látványt semmi sem zavarja, Lipótvároshoz szokott agárfélénk fél órája őz módjára szökdel a kertben. Sörrel a balban, nyíllal a jobban zajlik a házi darts bajnokság, a cefrés ajtaját kinyitni nem szabad, mert leesik a tábla. Igaz magyar módjára magunkkal hoztunk egy fél disznót, az elfelejtett juhtúrót a szalonnazsíros pirítósunk tetejére már hozzák a később érkezők. Felfedeztük a kerti rötyit is, a hat és fél lábú kaszás a bal felső sarkában várja azokat, akik közben számlálnák a darvakat. Gyűlnek a felespoharak az asztalon, mellette a paradicsom és a paprika karikában, szalonna beirdalva, szívom a füstöt, úgyhogy arrébb is ülök.